g.A.B. von Bowsky
(ECIA)
WIEZENTHALL
50. fejezet
ATLASZ a VIVÁN
Az országos zenei televíziós csatorna készülődött az élő adásra. A hatalmas tánctéren az előkészületi munkák zajlottak. Bártenderek, takarítók, aárurakodók, biztonságiak. Ki-be jártak. Lassan kezdenek. Az hírű d.j.-k is készülődtek. Elmélázgattak egymás zenei beállításain, s technikusaik beszélgettek a hirtelen váltások lehetőségén, vagy inkább a szünet
mellett érveltek, hogy legyen idő a stílusváltásra. Nagy lehetőség mindenkinek.
A tulajdonos a galériáról figyelte a nyüzsgést. Még egy-két pergő hangú utasítást kiadott, de elégedett volt. Nagyon elégedett. Egy óra múlva megindult a tömeg.
A fiatal nyomozó kivételesen időben lefeküdt. Nem járt már egy ideje annyit az éjszakában.
Elégedett is volt azzal a majdnem három hónappal, mit inkább a televízió nézésével töltött, s gyermekeivel játszadozott, miközben az időt múlatta.
Nem volt szokatlan a halk rezgés hajnalban a feje melletti éjjeli szekrényen. "Megint valami botorság..." gondolta, mikor rányomott a hívás fogadására.
- Be kéne gyere azonnal. Leszúrták a discó biztonsági őrét. A többi őrt is bántalmazták...
- Csak nincs akkora probléma, ami nélkülem nem oldódna meg. Hajnali fél négy. Nem tudja aláírni a vezető ügyeletes az őrizetbe vételi határozatot?
- Ha lenne kit. - jött a válasz.
- Érdekes! Indulok!
Útközben az első hívást elhárította, hogy mivel siet, ne zavarják, mindkét keze foglalt, kihangosítás is elvonja az útról a figyelmét. Inkább gondolkodási időt kellett nyerjen, az indok ez volt. Harminc perc. s ott állt a fehér Espero a kiürülőben lévő szórakozóhely előtti parkolóban.
Rövid adatgyűjtés a szolgálatos állománytól. Senki nem látott semmit.
- Klasszikus. - szólt az életvédelem nyomozótisztje - szervezett bűnözés, hatalomátvétel.
- Élő adásban? - jegyezte meg kelletlenül a fiatal nyomozó. - Szerezzék be a televíziós felvételeket. - adta ki végül a rövid utasítást.
- A TV nem adja ki a vágatlan felvételt. - jött a válasz.
A fiatal tiszt odasétált a fogató csoport autójához. Pár szót váltottak. A vágatlan kazetták anyagának feldolgozását még aznap megkezdte az életvédelem.
Nyolc óra körül a kávézóban folyt már a társalgás az éjszaka történtekről. A NOKIA hangja betöltötte a teret.
- Jó hallani a hangját, admirális Úrhölgy. - szólt a fiatalos férfihang.
- A program változott. Ahogy hallottam bemutatkoztak az új szereplők élő televíziós adásban.
- Mondanám, hogy meglepett vagyok. Rendben, ellenben nem túl hízelgő az efféle cselekmény.
- Talán nagyon korán kellett kelnie, azért ily morcos? - Azzal a hívó bontotta a vonalat...
Pár héttel később a Turul madár árnyékában a fogda szorongató markai közül kilépett a szabad levegőre egy fiatal ember. Olyan két méter magas, szélles vállú, rövid hajú, feltűnően sportos. Távolodó mozgását figyelve a cigarettájára gyújtó fiatal tiszt elégedetten bólintott. "Talán shoto-khan, vagy thai-box. Hasaonló lábmozgás, mint amilyet a kilencvenes évek közepén
figyelt meg az ország észak-nyugati küzdősport egyesületeinél. De semmiképp nem kötött küzdő mozgás. megkérdezhettem volna. Mindegy. Nincs jelentősége."
Még égett a cigarettája, mikor beszállt zöld színű Felícia névre hallgató, ütött kopott szolgálati járműbe. Figyelte még a távolodó alakot, aztán elfordította az indítókulcsot. Kétszáznál is több kilóméter a célállomásig. Hajnali kettőkor kapta a telefont, hogy megvan a célszeméj. Épp a
mostanra tervezett hagyományőrző ürgeöntést tervezgették a tizedik sör mellett régi ismerőseivel. "Azt tudod, hogy bűntetik!" visszhangzott az éjjsazakai jókedv a fülében...
ECIA
Az Őrgróf Ítészei
50. fejezet A PEREK