g. A. B. von Bowsky
(ECIA)
WIZENTHALL
57. fejezet
Galileo
A sötét szoba félhomályában derengő látvány a gyertya fénye. Nem megszokott a XXI. század elején, mikor már csak lépésra van az emberiség Tesla álmának kiteljesedésétől.
- Foglaljon helyet fiatalember - a hang férfias volt, de megnyugtató. - Ne aggódjon, ez valóság.
Ahogy tájékoztattak, Ön ennek híve. Remélem nem feltétlen híve. Bűnlajstromomat végiggondolva.
A települést a nemrég függetlenségét kivívó ország második fővárosának is nevezték. Ellenben még nem képezte az osrszág hivatalos védelmét. Sokak szerint méltánytalanul.
-Remélem nem lepődött meg, hogy idekérettem. Bár arckifejezését nem látom, nem nem véletlenül, hallgatása ingerülté tehet. Égi Íj... Ugye így nevezik Ön, bizonyos, úgynevezett háttérdiplomáciai körökben. Néha kelletlenkedve.
- Nem kizárt.- jött a válasz a másik személy irányából, aki szemtelenül odalépett az üvegezett bárszekrényhez, kinyitotta, majd a Barack PÁLINKA feliratú üvegből töltött magának. Egy teljes Whisky-s pohárral. - Ön is velem tart, vagy ingerült marad, legkedvesebb italának elhanyagolása miatt - kis szünet - Sötét Vadász, vagíy Black Nimród, ahogy emlegetik, bizonyos
háttérdiplomáciai körökben, Uram.
Azzal a választ meg sem várva a fiatalember hanyagul lehuppant a legkényelmesebbnek tűnő, hatalmas lószőr fotel puha pársonykárpitjára, s belekortyolt italába.
- Tényleg ingerültséget okoz - szól, most már erőltetett szelídséggel a férfias bariton az íróasztal mögül. - Valóban innék.
- Töltsön magának.- jött a kimért válasz.
A szobában fény gyulladt, ahogy a kapcsoló pattanó hangja betöltötte azt. A teret pompa, csillogás, fényűzés jellemezte.
Az idődödő, őszes férfi kifogástalan ruházatban ült a bőrszékben az asztal mögött. Ránézett italának üvegére, felállt, majd miután a bárszekrényhez sétált, töltött magának ő is. Megfordult, méregette a fiatal tisztet.
- Ön tényleg ért a manipulációhoz. Ellenben mit tud az emberiséget fenyegtő, úgynevezett földtől idegen lények hatalomátvételi kísérletéről, mit erre az évezredre terveznek? - jött a határozott kérdés.
- Ha lenne ilyesmi, talán hallottam volna. - jött a válasz.
Az idősödő férfi visszasétált íróasztalához. Maga felé fordította az aktát, melyen "SZIGORÚAN BIZALMAS" felirat alatt a "VÉGSŐ TERV" felirat állt.
Felvette, s a két összetűzött lapot tartalmazó aktát átadta a fiatalembernek.
- Véleményezze a Gilgames tervet, kérem. Figyelemmel az utoló bekezdésre.
Pár perc után a fiatalember befejezte az olvasást.
- Nos? - jött a kérdés - Mi a véleménye, Milyen ellenlépések lehetségesek az emberiség elméjének idegen befolyással történő uralom alá hajtásának megakadályozásáról. Képletesen, hogy több milliárd embertársunkkal egyetemben, újra egy ATLANTISZ ura vegye át az irányítást, figyelmen kívül hagyva több ezer, vagy tán millió éves Evolúciós kínszenvedéseinket, s elvigye
legjobbjainkat. Elrabolja ha így jobban tetszik. - nézett kérdőn az őt érdeklődve hallgató szemébe, ki a csukott aktával kezében felállt, az írtóasztalhoz sétált s gondosan elhelyezve a kérdező elé tette.
- Hallott, tisztelt Sötét Vadász Úr, a Galileó programról? - jött a megnyugtató kérdés. - Mely a Naprendszer Bolygóinak Információs Hálózatán keresztül, az úgynevezett kvantumrészecskék viszonylag állandó áramlását felhasználva, egy úgynevezett Védelmi Rendszer kialakítását célozza, tényként kezelve azt, hogy a Földön kívül is van élet?
A fiatalember egy borítékot helyezett az akta fedlapjára. Azon "Távozásom után nyissa fel" felirat állt.
- Mivel tudja Uram, hogy mi a véleményem a valóságtól elrugaszkodott dolgokról, talán kérdezzen márt ez ügyben a továbbiakban. - mosolyodott el a fiatalember.
A megszólított bólintott, majd felállt, miután elolvasta a borítékon a feliratot.
- Van még ebből a nedűből. Mennyünk fiatalember. Vár az éjszaka...