g.A.B. von Bowsky
(ECIA)
WEIZNTHALL
58. fejezet
A LUK anem Lyuk
1997. A hideg átjárja a kiképzőbázis falait. A parancsnok letette a közel negyven oldalas, 8- as betűnérettel, 1,5 sortávolsággal nyomtatott dokumentumot.
A telefon után nyúlt. Határozott utasításokat adott, majd várt. Egyre nehezebben teltek a percek.
Elméjét nyomták az olvasottak. Minden másodperc egyre nehezebbnek túnt. Könnyezett a dühtől, kétségbeeséstől. Először, reggel kilenc óra körül csak rettegés fogta el. Kidobja, gondolta, úgyis csak ez az egy példány van. Az X.25 hálózat rendszergazdája adta át részére, hogy baromság. Nem értékelhető, mint Évfolyam dolgozat. Talán egy sci-fi kémregényként igen,
de nem itt, ahol Carlost is képezték.Az ajtó halkan csukódott be. A fiatalember vigyázba állt, aztán:
- Jelentkezem Parancsnok Úr! - mondta határozottan a borostás férfi.
- Ülljön le? - jött a kérés. Rideg csend után a parancsnok a flegmán nyitott cigaretta csomagot a hallgató elé lökte. - Gyújtson rá, úgy tudom kedveli a MARLBORO-t. Egy italt?
- Pálinka van?
- Természetesen.
Olyan fél óra beszélgetés, halk, kimért. Inkább a hallgató rendbontó magaviseletéről. Pár szó a dokumentumról. Aztán a parancsnok a telefon után nyúlt, s rövid utasítást adott.
- Az osztályzat legyen JÓ. A dolgozat marad!
- Értettem! - szólt a zászlós hangos nyugtázása a telefonban.
- Távozhat fiatalember! - intett már megkönnyebbülten a hallgatónak.
Az ajtó csukódását követően a pszichiáter végzettségű parancsnok egy üres papírt vett elő. Jobb felső sarkába felírta "TÜK!" "Szigorúan bizalmas!"
A lap közepére, amit az imént távozó javasolt:
"GALILEO"
Azzal a dolgozat a fekete aktatáskájába került a papírral. Soha többé nem látta...