4. fejezet
Kétségek
- Itt van, s még sincs itt. Tehát a jövőből jött, s csupán gondolatként jelent meg közöttünk, de ahogy érzékelem, mindannyiunknál ugyanakként EKÉL bele barázdákat az agyunkba. - a NYUGAT Őre most határozott gondolatainak közvetítését figyelte, s a jelen lévő arisztokraták egyszerre vetették rá tekintetüket és bólintottak.
Ennek hatására az Őr felállt, s ahogy szokás volt a Titkok jegyzetelésénél, úgy most is odalépett az ÍRNI tudó elé, ki némán figyelte a jelenlévők szótlan kommunikációját, s most érzett valami furcsa bizsergést a tarkója tájékán.
- Kérje meg az Arisztokratákat, s Nyugat Őrét is, hogy nyugodtan üljön vissza a helyére. S közölje velük majd azt, mit akkor mondok.
Az Írni TUDÓ engedelmeskedett a belsző hangnak. Teljessen önként. Érezte, nem marad el a hatás.
- Kérem, Nyugati Őrgróf Urat, hogy fáradjon vissza a helyére. A továbbiakban a JOBB kézfejemet használva az Ezer éves szentséget beteljesítve B.AL. KOT, s MŰ ve vési majd AGY uk barázdáit. - az írnok hangja meglepte a hallgatóságot.