47. fejezet
Az utolsó nyílvános kivégzést végrehajtó férfi nyugodtan nyúlt az ajánlott levél után, melynek átvételét aláírássával hitelesített. Szobájába ment, leült, majd rámeredt a borítékra.
Hivatalos helyről érkezett. Megborzongott. Lassan nyitotta fel. Először azt tervezte, figyelmen kívül hagyja. Most mégis inkább meggondolta magát. A normál méretű levélpapír gondosan, pontosan hajtogatva.
Felül a hítóság megnevezése.
Középen: IDÉZÉS.
Tárgya: CSALÁS
Időpont, az átvételtől számított 8. nap. "Érdekes!"- gondolta magában. "Nem azonnalos, nem visznek be. Szabályszerű idézés. Talán az eljárást lefolytató nem tudja, ki vagyok. Mi a mesterségem." Halk gondolatai zakatoltak.
A figyelmeztetéseket olvasgatta. Minden a helyén. Dátum. Aláírás.
A szeme megakadt az eljáró nevén és rendfokozatán.
Könnyfátyol szökött a szemébe. Leengedte a papírt. Agya zakatolni kezdett. Mintha hallotta volna már ezt a nevet. Csak máshogy, más körülmények között. "Elhárítani, megtenni, kegyelemért..." Futottak a gondolatai. Az ÉGI ÍJ...
Nyolc nap múlva ismerős hivatal lépcsőjén haladt felfelé.
A fiatal tiszt az iroda nyitott ajtajában állva várta...