Magyar Arisztokrácia
Senkiként meredt az ablakon az Őr, ki grófként tengette mindennapjait, s gondolatainak puszta terelgetésével képes volt a Dél Balkánt összefogni.
Hallgatósága óvatosságból sem szólt, s a lélegzetük is lassú volt a közel kétszáz négyzetméteres nappaliban, mely a legkissebb helység volt ehhez hasonló összejövetelekre.
- Nézzék… mindannyian tudjuk, hogy a föld, melyen élünk, s mi megszült bennünket egy másik civilizációt dobott le magáról. S mi felelőséggel kell legyünk az iránt, hogy velünk ezt ez a gyönyörű hely ne tegye meg. Őrzői itt vannak közöttünk, s a teremtés könyve újra nyitva. Mint minden ezer évben, most is emberek milliárdjairól döntenek majd, felelőséggel. – hatásszünetet tartott, majd folytatta az Őrgróf. – Most írjuk az utolsó évszázad felét, s érzem, olyan változás jön, mit csak mi Magyarok ismerünk, kik az AGY YGA mestereivé váltunk. Ez nagy felelősség. YGÉzni egy szervet, mely a központi idegrendszere azoknak, kik magukat a föld teremtőinek hiszik, s szolgasorba kényszerítenek milliárdokat. Ha nem törnek, szállítóeszközökön kihordják azokat az embereket az univerzum milliárdnyi pontjaira, s mesterségesen szaporítják Őket, hogy rossz tulajdonságaikkal együtt kiírtsák belőlük akár évszázadok alatt azt, mit rossznak gondolnak. Mondja északi Őrgróf, Ön mit gondol erről?
- Csak kiegészíteni tudnám Önt – szólt a szót kapó, s hozzátette – Babilon óta tudjuk, hogy a megnemértésen alapul ezen hatalmaskodók ereje, s tudják egy kezdetleges varázslattal, az egy varázsigéjével rabigába hajtani a bárgyú milliárdokat. Az én gyermekeim sem lesznek alkalmasak ellenállásra, s utódaik sem. Így egyetértek. Észak és Dél fogjon össze, s legyen ahogy elterveztük. Váljon a teljes Magyar Arisztokrácia Senkivé.
- Élesszük fel a MAGYARSÁG ŐREIT. – Hangzott az egyöntetű felelet a sorokból. – a harmadik évezred elejére éljen a SAKK ÁLL játék, s éledjenek a Magyar Örök.