ECIA
46. fejezet
2YK 2 héttel az előzőek előtt, vagy után...
A reggel olyannak tűnt a hadnagy számára, mint bármelyik, azt leszámítva, hogy olyan harminckilóméterrel távolabb lévő szolgálati helye felé már jóval féltnál kellene járnia.
"Most már mindegy!" - gondolta, s eszébe jutott előző esti kavalkádja kollégáival, mely nem rég ért véget számára. Legalább zuhanyozni otthon tudott. Mosolyodott el. Fél óra sem telt el.
Elégedetten lépett az épületbe.
- Olyan komor vagy ma reggel... - szólt oda hanyagul idős kollégájának, ki az ügyeleti széket koptatja nyugdíjig, legalábbis így döntött. Komor évtizedek keserűségét hordozták vonásai, de
most mégis, tele volt az arcára kiült komorsággal.
- Nem hiszem, hogy ezt a késést fenyítés nélkül betudhatod.Valami Isteni csodának kéne történnie. - jött a válasz.
- Melyik felettes vett észre? - mosolyodeott el, tudván, egyik sem kedvelte. A végrehajtókkal ellentétben.
- Az összes! Kint van mindenki. Lelőtték a Bank biztonsági őrét. Kirabolták a fiókot.
Forrónyomon üldözik az elkövetőket, a riasztást is beleszámolva, olyan pont negyed óra lemaradással. Egyes Golffal menekülnek. Csak a színét tudjuk, meg rendszámtöredéket...
- Akkor megyek én is - jött a válasz.
- Hívok autót.
- Ne fáradj. A sajátommal megyek.
Két perccel később egy Esperoo gördült egy egyes Golf hátuljájoz a lakótelepen található parkolóban. A masgas, fekete bőrkabátos alak leállította a motort. Letekerte az ablakot. A forró kipufogó átszűrődött az utca túloldaláról hallatszó bölcsödei gyerekzahon.
Az alak kiszállt. Ismerte a lakótelep minden zegzugát, búvóhelyét. Gyerekkorának egyik helyszínét. Megkerülte a fehér luxusautóját, a leparkolt Golf motorháztetejére tette a kezét. Fél szemmel már a bokrokat kémlelte a kocka alakú háztömböktől a függőfolyosós, hosszan elnyúló háztömbök irányába. Pont mint rég, mikor bújócskáztak. A széljárással nem
összeegyeztethető mozgást látott, kb. 200 méterre a bokorban.
- Jelentkezem! - szólt rádiójába, miközben kivette fegyverét, majd a bokrok felé nem fordulva, jól láthatóan kiengedte a tárat a 9 miliméteres fegyvere markolatából, majd nagy csattanással visszatolta.
" Gyermekkori elképvelés. Egy kilóméter kabát nélkül még mindíg akadálytalanul megvan három percen belül. A helyismeret előny, hiszen itt az autó. Csak erre lehet meglógni a városból több irányba" - gondolta.
- Máris? Mi a helyzet? - zökkentette ki a hang a fiatal tisztet.
- Itt állok az autómmal, a feltételezett jármú mögött. Várom a Parancsot.
- Az Istenit! Maradj! Jelentem! Meg ne moccanj, hárman voltak minimum! Fegyveresek!
Közben csörrent a telefon:
- Önre számítottam a legkevésbé, admirális Úrhölgy.
- Jó reggelt Önnek is. Feltételezem, nem volt elég hosszú az éjszaka, s most ott áll, a keresett jármű mögött, nemdebár, betárazott fegyverrel.
- Jól sejti. Remélem jól látszom a felvételen.
- Mr. BowSky, ha megtenné, figyelemmel a gyermekekre, kik, hiszen tudja. Iskola, óvoda, bölcsöde, fegyver durrogások, hírek... - s a hang eltűnt, a hívó bontotta a vonalat.
"No meg persze a kül és bel állambiztonság...!" - a gondolatsor hamar elillant.
- A hadnagy hanyagul a Golf motorháztetejének támaszkodott, s csak úgy fél szemmel figyelte,
ahogy távolból egy sötét alak még visszanéz a függőfolyosós házttömb mögül.
- Jelentkezzen, itt az ezredes beszél! Mit tapasztal? Látja az elkövetőket?
- Jelentkezem! Sok a gyerek, s az őket kísérők. Nem tehető különbség biztosan.
- Ne kezdjen üldözésbe, biztosítsa a helyszínt, míg odaérnek a helyszínelők.
- Értettem, ezredes Úr!
A jelentéd tömör volt.
Az ezredes utasítására végrehajtott mozgóőri gépkocsizó járőrtevékenység eredményeként az elkövetéshez használt jármű a lakótelep parkolójában lefoglalásra került, melyet az ismeretlen elkövetők hátrahagytak...