31. fejezet
A GONDozóNŐ
Az apró termetű, barna szemű, fekete hajú fiatalos nő csak úgy suhant végig a hosszúnak tűnő folyosón, s az utolsó iroda ajtaján csattant a lendülettől, melyet az ajtó hangos csattanásal fogott meg, ahogy a zárszerkezet felfogta vállának lendületét.
Temperamentuma miatt kissé dühös lett, s igazából magára haragudott, hogy nem telefonált előre. Nem szerette magánál hordani az összegyűjtött ellátmányt, s a számlákat.
Hirtelen megfordult, s csak úgy, ahogy szokta, kivágta a jobbra eső első iroda ajtaját, s a bent ülő emberhez szólt a maga hangos modorával:
- A számlás hölgyet nem látta valaki? - a teremben ülők csendben néztek a kérdezőre, kinek feje hirtelen tűnt fel a résnyire nyitott ajtón, majd gyorsan be is lépett az irodába, lendülete elsodorta az első asztalnál ülő férfi papírjait...
A tűzről pattant bordó kabátos kisasszony látva az értetlen tekinteteket, már sarkon is fordult.
KELET ŐR NŐje most haragudott magára, hogy ilyen gyorsan távozott, s nem vette szemügyre jobban azt a hosszú, barna hajú, zavarban lévő férfit, ki feltehtően kolléga.
Előkapta telefonját, s rohanás közben kutatni kezdett. A döbbenettől pillanatra megtorpant. Megtalálta az arckönyvben ezt a SENKIT, kinek neve kezdete B. ART...