g.A.B. von Bowsky
(ECIA)
WIEZENTHALL
49. fejezet
Az ezredes falfehér arccal tette le a telefont. Az áthelyezési parancsát várta a fővárosból minden nap. Most is onnan hívták. Újabb probléma. Nem is apró. A nő csak vele volt hajlandó találkozni. Hollandiából szökött haza az emberkereskedők markából. Nincs két hónapja, hogy a volt katonai hírszerző által betöltött nyomozócsoport vezetőjének kérte fel. Honnan a
kapcsolatrendszer. Érthetetlen.
- Ezredes? - vette fel a telefont a fiatal tiszt.
- Helyeden vagy? - érdeklődött.
- Igen. Várlak. - jött a válasz.
A beszélgetés rövid volt. Az állambiztonságiak szóltak, hogy a védett tanú vonalon jelentkezett egy nő, aki ismerte a fiatal nyomozót. Haza sikerült szöknie, senkiben nem bízik, csak benne.
Egy eldobható mobilszámot adott meg. Rövid telefonálás.
- Nyílvános hely legyen, ebéddel, mondjuk. Mint régi ismerősök. Csak természetesen. Senkinek nem tűnik fel, ne aggódj. - mondta kedvesen a fiatal férfi. A nő helyeslő válasza után a vezető megvárta, míg bontja a vonalat.
- Drog, kupleráj, erőszak. Csak a szokásos - mondta a férfi az ezredesnek. - Holnap dél, ebéd.
- Azért én is mennék, ha nem gond.
- Gyere. Legalább nem kell magnó. Úgyis utálom az ilyesmit.
Az ezredes mosolyogva lépett ki az irodából. Beosztottja még látta, hogy alig észrevehetően visszacsúsztatja a minősített felvételt készítő magnetofont a zsebébe. Félig még visszanézett, mintha mondani akarna valamit.
Aztán elhesegette. "Úgyis tudja, hogy meglettek a fegyveres bankrablók!" Azzal elment.
A fiatal nyomozó telefonja megcserrent. Még nem igazán szokta meg a vezetői irodát közvetlen szomszédosan részére kijelölt titkárnővel. Az ezredes még fél füllel hallotta, ahogy becsukódik a párnázott ajtó. Mindkettő.