5. fejezet
Bent vagy kint
A telepátia mesterei, a MagyAR arisztokrácia Őrei lefagytak. A TELEpátia egY új iránya vetette rájuk tekintetét az Írnok szemeiben.
Soha ilyen nem volt, hogy a meg nem születés karnációs létsíkjáról egy kifejlett tuDAT testet öltsön előttük, - s nem teljes test foglalással, hanem valaki egyezségével, a kölcsönös bizalom ELVE alapján használhassa azt, mit a FÖLD ISTEN NŐje adott néki, a burkot, mellyel tesét irányító lelkét egy emberöltőn át óvhatta, hogy a létsík MENNjországbeli síkján majd kiteljesedhessen a való létezésben-, s külső hangon beszéljen hozzájuk.
Hallották, hoiszen nem az ÍRNOK hangján, hanem az előtte a fejükben először megszólaló hangon beszélt hozzájuk az ÍR nok, s ÍRt oda valamit a papírra, melyen keresztül most kommunikációba kezdett az írnok is a benne lakkozó tudattal, melyre bólintott.
- Nézzék. A bennem szóló személynek - szólt most saját hangján az írnok - nem kell most más, csupán egy ATKA a madártollamból, mellyel most itt Írok önöknek. S már mondja is, hogy az ATKÁJA megvan, s az is csupán csak Óhajt. - s az írnok írni kezdett, majd felerősödő kacagásba tört ki.
Értetlenkedő arisztokrácia bámulta az eddig semmire nem becsült ÍR nokot, ki észrevette hamar az értetlenkedőket.
- Nézzék. Azt írtam, hogy az atkának csupán pár serkére van szüksége, hogy ki tudjon kelni egy két barátja... - próbálta az írnok elmondani mit írt, de nevetésétől hangzott most a terem.
Az Északi Őr agyában átvillant a gondolat, miközben vakargatni kezdte fejét, s hasonlóan tettek az Arisztokrata jelenlévők is, miközben Ők is mosolyogni kezdtek.
Rég volt már, mikor a kommunizmus elején kopaszra kellett borotválják díszes hajkoronájukat feleségükkel együtt.
Szóval úgy tűnik, ha serke, akkor TE TŰ is van, ha meg van, akkor lesz is. De olyan TŰ, a mi a TE ATKÁD, jobban mondva tévesztéssel...
- Szerintem ez nem olyan vicces... - szólt KELET Őrgrófja. - Akta a fejemen...
- Az TE TŰ nagy medve barátom.
Mostmár az egész terem egyöntetű kacagásban tört ki. Rácsodálkoznak majd a borbélyok...