15. fejezet
LÉLEK ISMERET
A termet némaság fogta ÁT. A hirtelen csendet az ÍR nok törTE meg.
- Nos... - szólt nyugodtan, s maga elé meredt a papírra.
- Pár szót mondanék, minek értelméből nehezen fogok fel BÁRmiT is. - kezdte.
- Halljuk. - Szólt most KELET ŐRe.
- ÁLCA - kezdte az ÍRnok, mire a teremben mormolva a NŐk megszólaltak, szinte autómatikussan - DISSIMULARE.
A MAGyAR szó latin megfelelőjének ritmusos vízhangjára (belső víz) egy apró fénylő pont jelent meg minden NŐ feje felett.
- HAMIS - folytatta megkezdett felsorolást, mire a NŐK - FAKE. S a Pont, mintha nyíl heggyé alakult volna fejük felett, s mivel már kristályosodott, mi is következik, a látvány döbbenettel fogta el a férfiakat. A Nők feje felett nyilak kezdtek lebegni, mint valami áttetsző vEKTOROK, melyek hegyei, mintha szűrni, döfni tudtak volna.
Az írnok nem hagyta abba: - IGAZ - szólt, mire - VERUM - hangzott a NŐK szájából a latin megfelelő, s visszhangjára nyilaik Uraikra mutattak, s azokhoz szálltak.
- Fém - folytatta az írnok - METALY - a nyílak ötvözetekké formálódtak, s megannyi apró nyílból tevődtek már össze, mintha 1000 óta (z)SarOLTa ANYAKÖNYVvÉT mutatva a leszármazotti családfákat szimbolizálnák.
- Kristályos, nyil, AZ - hangzottak az utolsó szavak, melyre érkezett - CRISTALLyNUM, TELLUM, IN - LAT <-> IN megfelelők, s visszhangzottak a teremben.
Már minden jelenlévő feje felett a teremben lebegett saját családjának apró, de egy egészet (a személy MAG-ÁT szimbolizáló) NYÍLA...